A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatói minden kötöttséggel szembeszállva igyekeznek színessé tenni diákéveiket. A féktelen tivornyákat, az ötletes csínyeket persze a városi polgárok többsége nem nézi jó szemmel. Az egyre élesebb összetűzéseket mégis szükségszerűen követi a bölcs felismerés: közös érdek, hogy a szemben álló felek elviseljék egymást. Betört ablakok nélkül az üveges tót soha nem találna munkát; ha elmaradnának a dorbézolások, a korcsmáros tönkremenne, nem beszélve a szinte kizárólag a diákok könnyelműségéből élő zálogház-tulajdonosról.

            Az akadémiai évek után úgyis másfajta – immár dolgos – élet vár a valamikori hallgatókra. Lelkesedésükből remélhetőleg akkor is marad valamennyi, ha azt már komolyabb célokra kell fordítani.

ZEPRÓ KÖNYV