A címben dübörgő elefánt, maga  a szerző, aki apró-cseprő, hétköznapi gondjait hatalmasra nagyítja (nomen est omen, elefántot csinálva az egérből), mégis fel-feltámadó optimizmussal igyekszik átlavírozni az élet porcelánboltján.

 Izgalmas, mélyreható, a szubjektumbugyrainak világából építkező, egyszerre rejtekező és kitárulkozó, fájdalomtól vánszorgó, és a reményteli lelkesedéstől szárnyaló mű kerül a nyájas olvasó izgalomtól remegő kezébe.

A címben dübörgő elefánt, maga  a szerző, aki apró-cseprő, hétköznapi gondjait hatalmasra nagyítja (nomen est omen, elefántot csinálva az egérből), mégis fel-feltámadó optimizmussal igyekszik átlavírozni az élet porcelánboltján.

E könyvet lapozgatva, egy ember belső görbe tükrében, saját érzésvilágán keresztül szemlélhetjük a hétköznapok valóságát.

Ez az ember olyan, mint bármelyikünk, s mégis más. Az elefánt balett valójában egy hőmérő. Nyomon követi az eseményeket, de nem csak az eseményekről tudósít, hanem azokról az érzelmekről és az érzelmek hőfokáról is, amit ezek az események egy ember szubjektumából kiváltanak.

Olvasmányos, változatos, sokhangú és sokarcú ez a könyv. Mindenképpen elgondolkodtat, s saját élményanyagának vizsgálatára, azaz önvizsgálatra készteti a fentebb említett nyájas olvasót, aki volt olyan derék, s egyben merész kultúrabarát és egyfajta mecénás, hogy kezébe vette, megvette, sőt – a mindenit – el is olvasta e kötetet!