Ez a történet, egy sajátságos korrajz. Két ember sorsán keresztül mutatja be világunkat. Bár más az egzisztenciális és családi környezetük, elválaszthatatlan barátságuknak. 1956 fordulópontot jelent életükben. A kisvárosi forradalom, és következménye meghatározza sorsukat. Útjaik végérvényesen elválnak. Az egyik családi hagyományainak megfelelően, jogi pályára lép, és bíró lesz. A másik, aki nem tanulhat tovább, részben apja forradalmi tevékenysége miatt, kőműves lesz.

        A jogász élete zökkenőtől mentes. Konzervatív gondolkodású büntető bíró, akinek nincsenek politikai ambíciói. Hivatásának él, és ez elég neki. Rajta keresztül nyerünk bepillantást, egy zárt világ, a bíróságok életébe. Itt keresi, és találja meg a hit békességét. A másik barát sorsa, sokkal szomorúbb. A kezdeti hátrányt, nem tudja behozni, még inkább feldolgozni. Börtönbe kerül, megindul a lejtőn, és nincs megállás. Rajta keresztül találkozunk a börtönök szomorú világával, aztán a szabad élet beilleszkedési nehézségeivel. A képmutató társadalommal.

                  A regény, krónikaszerűen követi a társadalmi eseményeket. A két egykori barát kapcsolata megszakad, nem tudnak egymásról, míg húsz év után, egy nem várt találkozás szembesíti őket. A furcsa helyzeteken, felül lehet e emelkedni. Az alig mérhető társadalmi különbségeket, erkölcsi kötelesség e áthidalni. Az elesetten, a múltnak kötelezvényeként, minden körülmények között, kötelesség e segíteni. A felénk nyújtott kezet, szabad e megtagadni. Megannyi kérdés, ami a könyvnek témái.

                 Mindannyiunk élete, akár egy ékszeres ládika, telve vannak drága kövekkel, az élet ajándékaival, és feketékkel, a csapásaival.

       Az emberi sors már csak ilyen, és viselni kell.

Persze nem mindegy, kinek mi jutott, s mennyi ebből a fekete kő, amit hordoznia kell.