A kötet szerzője kíméletlen őszinteséggel mesél az életéről, ifjú- és felnőttkori kalandjairól.  Élete során – mint mindannyian - kisebb-nagyobb lelki drámákon, válságokon esik át.

E kötetben  pontos lélektani beleéléssel tárja elénk azt, amiről hétköznapokon nem szoktunk beszélni, de amiről a jó irodalom, a jó író mindig is beszámol.

Megjelennek az ötvenes évek gyerekkori képei, felvillannak az ötvenhatos emlékek. Feltárul a szerző apjának szerepe a forradalom előkészitésében. Felbukkan Nagy Imre és mások hősies alakja. Aztán a Kádár korszak, majd pedig napjaink tragikus és szórakoztató elbeszélései pedig egy „elsikkadt”, mellőzött  nemzedék sajátos élményeit, életérzését ábrázolják, azokét, akikre se akkor, se most nem volt szükség, akik először (jó sokáig) túl fiataloknak számitottak, aztán szinte  átmenet nélkül,  túl öregnek.

A szerző az ötvenes évek, a Kádár korszak és napjaink ujjlenyomatát készítette el.

Egyedi, félreismerhetetlen és kizárólagosan azonosítja azt, akiről szó van.

…és meglepődünk: akár rólunk is szólhatna!

Letehetetlen, izgalmas sorok, fantasztikusan jó olvasmány.