A könyv egy érdekes megközelítést mutat be a bibliai végidő próféciákról.

Jézus apokaliptikája (Máté 24) és a Jelenések könyve beteljesedett i.sz. 70-ben, Jeruzsálem pusztulásakor.

Jeruzsálem pusztulásával kapcsolatban bemutatja ennek az eseménynek a nagyságát és jelentőségét, valamint hatását az ószövetségi Izraelre. A kötet úgy véli, hogy a Bibliát nem nekünk, hanem értünk írták, az Újszövetség eseményei pedig egy nemzedéken belül történtek. Ebből kiindulva megkísérli bebizonyítani a mai világvége és végítélet várások bibliai tarthatatlanságát. Végigtárgyalja a fellelhető szimbólumokat, próféciákat és rámutat azok lehetséges beteljesedésére.

A könyv sokat épít a sokszor megdöbbentő történelmi bizonyítékokat (főleg Flavius: A zsidó háború alapján) felsorakoztató korabeli művekre, de első helyre a Biblia értelmezését helyezi. A könyv felvázolja a Jézus által hirdetett királyság folyamatát, megpróbálja megvilágítani, hogy mit jelent Új Jeruzsálem városában élni.