1816 nyarán Itália felé menet kis baráti társaság állt meg néhány napra Svájcban, a Genfi-tó partján, hogy a Villa Diodati nevű panzióban pihenőt tartsanak.

A romantikus környék és a háborgó tó sötét vize arra ihlette őket, hogy versenyt rendezzenek: melyikük tud ott-tartózkodásuk alatt jobb rémtörténet, hátborzongató históriát írni.

Bár a játékban mindannyian részt vettek, ennek ellenére annak igazi célja afféle irodalmi verseny, vetélkedés volt a társaság két költőóriása, Byron és Shelley között.

Ennek ellenére a köztudatban és az irodalomtörténetben mégse az ő próbálkozásuk emléke maradt fent, hanem egyrészt a költőfejedelem felesége, Mary Shelleyé, aki a “Frankenstein” c. halhatatlan opuszával “nevezett”, másrészt Byron titkáráé,  John Polidorié, aki “A vámpír” című elbeszélésével megalkotta minden vámpírtörténet alfáját és omegáját, ihletet adva olyan klasszikusoknak, mint Edgar Allan Poe, vagy Drakula szülőatyja: Bram Stoker.

Jelen kötetünkben most John Polidori legendás, ám magyarul régóta nem hozzáférhető művét tesszük közzé, Benedek Szabolcs friss, mai nyelven elkészített fordításában.

A kötetet a vámpírirodalomról és John Polidoriról szóló esszé egészíti ki.