Egy halálraítélt 40 éves férfi várja végzete beteljesülését, a kivégzését, a siralomházban.

Az utolsó nap idegtépő várakozása közben született gondolataiba nyerünk drámai bepillantást.

Feltárja előttünk érzéseit, rettenetes tapasztalatait. A férfi gyilkos, nem is tagadja. Elismeri bűnösségét, de nincs lekiismeretfurdalása. Hiányzik belőle, az áldozata iránt érzett legcsekélyebb érzelem is. Nem is tudjuk meg, miért gyilkolt. A tette, s az áldozata egyáltalán nem foglalkoztatja! Csak a saját sorsa izgatja, s tölti el iszonyú rettegéssel.

A haláltól való félelem teljesen kitölti, áthatja utolsó napjának gondolatait, mely élt és halál kérdése körűl forog. A saját elmúlása, kivégzése jár a fejében, meg az a ok borzalom amit a fogházban tapasztalt. Azon töpreng, képes lesz e méltóságának maradványait összeszedve elviselni a saját kivégzését?

Némileg túllépve önmagán, arra is gondol: Vajon van e elrettentő,- vagy jobbító ereje a népünnepélyként megrendezett, nyilvános kivégzéseknek, amelyben neki is része lesz?

Van e valami értelme a gályarabok –szintén népünnepély keretében végrehajtott – brutális megkinzatásának, iszonyú módon történő nyilvános összebilincselésének?

A halálraítélt szemszögéből kapunk pontos, élethű képet a fogház, a halálraítéltek, a gályarabok életéről, a kín és a rettegés fokozásának  lélegzetelállító szörnyűségeiről.

Victor Hugo személyesen tanulmányozta a bűnözők világát, gondolkodását, megismerkedett az alvilággal , szokásaival, nyelvével. Behatóan foglalkozott azokkal a társadalmi problémákkal, amelyek a bűnhöz vezetnek. S feltárta az okokat, amiért ebből az iszonyú világból, a bűnözők világából nincs kiút, nincs mód a felemelkedésre.

Ugyanakkor meggyőződéssel hirdeti a halálbüntetés értelmetlenségét.

E szép kivitelű kötet olvasása, maradandó és különleges élményt nyújt.